Aznap t\u00e1ncolni k\u00e9sz\u00fcltem.<\/p>\r\n
Gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tavaszi nap volt, olyan, amikor m\u00e9g az olvad\u00f3 h\u00f3 h\u0171v\u00f6se keveredik a f\u00f6ld illat\u00e1val \u00e9s a sz\u00e9l valahonnan messzir\u0151l az \u00faj kezdet \u00edg\u00e9ret\u00e9t hozza. S\u00e1ros az utc\u00e1nk, de a ragyog\u00f3 naps\u00fct\u00e9sben m\u00e9g ez is megbocs\u00e1jthat\u00f3, m\u00e9g akkor is, ha koszos lesz a bakancsom, mire meg\u00e9rkezek.<\/p>\r\n
A teremben m\u00e1r halkan sz\u00f3l a zene, mindenki k\u00e9sz\u00fcl\u0151dik az egy\u00f3r\u00e1s relax\u00e1ci\u00f3s mozg\u00e1sra, amikor v\u00e9gre lecsendesednek a d\u00fcb\u00f6rg\u0151, egym\u00e1st kerget\u0151 gondolatok a fej\u00fcnkben, amikor nincs m\u00e1s csak a zene, a mozdulat \u00e9s az \u00e9rz\u00e9s.<\/p>\r\n
Mert az elm\u00falt j\u00f3 n\u00e9h\u00e1ny \u00e9vem olyan volt, hogy abb\u00f3l menek\u00fcln\u00f6m kell. Ord\u00edtva, sajn\u00e1lkozva, vagy csendesen, bel\u00fcl t\u00e9p\u0151dve azon, hol rontottam el ennyire, mi vonzott ehhez a f\u00e9rfihoz, \u00e9s hogyan \u00e9ltem meg az ut\u00f3bbi id\u0151szakot \u00fagy, mintha nem is velem t\u00f6rt\u00e9nt volna.<\/p>\r\n
\u00a0\u0150 sosem volt besz\u00e9des t\u00edpus, ami a legelej\u00e9n nagyon impon\u00e1lt nekem: v\u00e9gre egy f\u00e9rfi, aki nem dicsekszik, m\u00e9g akkor sem, ha sikeres v\u00e1llalkoz\u00e1sa van, \u00e9s minden oka meglenne r\u00e1, hogy vil\u00e1gg\u00e1 kiab\u00e1lja, mennyire bej\u00f6n neki az \u00e9let. \u0150 m\u00e1s volt, csendes, mondhatni szer\u00e9ny, de a szem\u00e9b\u0151l olyan er\u0151 sug\u00e1rzott r\u00e1m, hogy azt \u00e9reztem, ennek a f\u00e9rfinak meg kell adnom magam. Igen, akkor er\u0151nek \u00e9reztem, ma m\u00e1r tudom, az \u00e1llati er\u0151szak bujk\u00e1lt a szemeiben, a birtokl\u00e1sv\u00e1gy k\u00e9sztette arra, hogy azonnal megszerezzen mag\u00e1nak.<\/p>\r\n
Egy men\u0151 belv\u00e1rosi sz\u00f3rakoz\u00f3helyen keveredt\u00fcnk egy t\u00e1rsas\u00e1gba pontosan tizen\u00f6t \u00e9ve. Juli bar\u00e1tn\u0151m sz\u00fclet\u00e9snapi \u00fcnneps\u00e9g\u00e9re el\u00e9g vegyes vend\u00e9gsereg gy\u0171lt \u00f6ssze; szinglik \u00e9s h\u00e1zasok, tehet\u0151sek \u00e9s \u00e9letm\u0171v\u00e9szek, h\u00faszasok \u00e9s negyvenesek eresztett\u00e9k ki a g\u0151zt akkor \u00e9jszaka.<\/p>\r\n
Nem \u00e9n kezdem\u00e9nyeztem, de nyilv\u00e1nval\u00f3an k\u00f6zrej\u00e1tszott ahogyan r\u00e1 n\u00e9ztem, \u00e9s azt gondoltam, milyen j\u00f3 lenne a karjaiban elveszni. Besz\u00e9lgetni kezdt\u00fcnk, de mindketten \u00e9rezt\u00fck, hogy csak id\u0151pocs\u00e9kol\u00e1s az eg\u00e9sz, egym\u00e1s test\u00e9re v\u00e1gyunk, semmi egy\u00e9bre.<\/p>\r\n
M\u00e1snap reggel ott \u00e9bredtem a lak\u00e1s\u00e1n; a t\u00e9likertben reggelizt\u00fcnk, de \u00e9n olyan zavarban voltam, hogy egy f\u00e9l croissant-ot tudtam csak legy\u0171rni, \u0151r\u00fclt temp\u00f3ban rohantam haza a kis garzonomba, gondolkodnom kellett, vagy felejteni az eg\u00e9szet.<\/p>\r\n
Egy h\u00e9t m\u00falva ott v\u00e1rt a munkahelyem el\u0151tt. Ism\u00e9t \u00e9reztem azt a sug\u00e1rz\u00f3 er\u0151t, ami bel\u0151le \u00e1radt \u00e9s tudtam, hogy el vagyok veszve. K\u00e1v\u00e9zni h\u00edvott, majd ism\u00e9t a lak\u00e1s\u00e1n k\u00f6t\u00f6tt\u00fcnk ki. Lassan megismertem, b\u00e1r teljesen kiismerni sosem tudtam. Az \u00e1larck\u00e9nt viselt magabiztoss\u00e1g\u00e1n n\u00e9ha \u00e1tvil\u00e1g\u00edtott az igazi \u00e9nje: szellemes, j\u00f3 humor\u00fa \u00e9s figyelmes, nagyon szerethet\u0151 ember volt. Mi\u00e9rt nem merte ezt a rendk\u00edv\u00fcli \u00e9nj\u00e9t mutatni, mi\u00e9rt b\u00fajt \u00e1larc m\u00f6g\u00e9 m\u00e9g a legintimebb pillanatokban is? Val\u00f3sz\u00edn\u0171, ha ezt megfejtem, m\u00e9g ma is egy\u00fctt lenn\u00e9nk, boldog h\u00e1zass\u00e1gban.<\/p>\r\n
H\u00e1rom h\u00f3nappal a megismerked\u00e9s\u00fcnk ut\u00e1n egy p\u00e1rizsi utaz\u00e1s alkalm\u00e1val k\u00e9rte meg a kezemet. Teljesen elvar\u00e1zsolt: a Montmartre-on k\u00e9rte meg a kezemet, ahonnan az eg\u00e9sz v\u00e1rost l\u00e1ttuk kivil\u00e1g\u00edtva. M\u0171v\u00e9szetr\u0151l besz\u00e9lgett\u00fcnk, s\u00e9t\u00e1ltunk a Latin negyedben, megn\u00e9zt\u00fck a Notre Dame monument\u00e1lis \u00e9p\u00fclet\u00e9t, a Louvre-ot, hiszen \u0151t minden \u00e9rdekelte, ami m\u0171v\u00e9szet \u2013 ezt eddig gondosan titkolta. Dr\u00e1ga francia parf\u00fcm\u00f6kkel \u00e9s ruh\u00e1kkal megrakodva j\u00f6tt\u00fcnk haza, de akkor sem tudtam pontosan, hogy a v\u00e1ros b\u0171v\u00f6lt el, vagy \u0151. Igent mondtam a l\u00e1nyk\u00e9r\u00e9sre, de az \u00e9rz\u00e9seim legink\u00e1bb egy hull\u00e1mvas\u00faton val\u00f3 utaz\u00e1shoz hasonl\u00edtottak. F\u00e9ltem t\u0151le, csod\u00e1ltam \u00e9s tiszteltem egyszerre. De tudtam, hogy ingatlank\u00f6zvet\u00edt\u0151 c\u00e9gjei, \u00e9s az \u00e9ttermei r\u00e9v\u00e9n olyan \u00e9letem lesz mellette, amelyben minden f\u00f6ldi j\u00f3t megkaphatok. A t\u00f6bbi pedig majd kialakul.<\/p>\r\n
A t\u00e1gas zugl\u00f3i lak\u00e1sban kir\u00e1lykisasszonynak \u00e9reztem magam, h\u00f3napokig csinos\u00edtottam az \u00faj otthont, b\u00e1rmit megvehettem, ami megtetszett, hiszen a k\u00f6nyvel\u0151i fizet\u00e9sem mellett most m\u00e1r egy banksz\u00e1ml\u00e1m is volt, hatalmas \u00f6sszegekkel minden h\u00f3napban.<\/p>\r\n
Egy m\u00e1jusi d\u00e9lut\u00e1non sz\u00fcletett meg a kisfiunk, D\u00e1vid, majd gyors egym\u00e1sut\u00e1nban a l\u00e1nyok, Luca \u00e9s Fl\u00f3ra. Az anyas\u00e1g olyan dimenzi\u00f3kat nyitott meg bennem, amelyekben boldognak, el\u00e9gedettnek \u00e9rezem magam a legf\u00e1raszt\u00f3bb napokon is. Mert \u0150 nem vette ki a r\u00e9sz\u00e9t a gyermekek k\u00f6r\u00fcli teend\u0151kb\u0151l, este j\u00f6tt haza rendszerint, de olyan is volt, hogy hom\u00e1lyos \u00e9s sokasod\u00f3 \u00fczleti gondjai miatt napokra k\u00fclf\u00f6ldre utazott.<\/p>\r\n
Ilyenkor \u00e9reztem \u00e9s egyre biztosabban, hogy nem vagyok a helyemen. Persze, mindenki azt k\u00e9rdezte, hogy is k\u00e9pzelem, hogy merek el\u00e9gedetlen lenni az \u00e9letemmel. H\u00e1rom gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 gyermek, hatalmas, sz\u00e9p otthon, utaz\u00e1sok, \u00e9sz n\u00e9lk\u00fcli v\u00e1s\u00e1rl\u00e1sok, t\u00e1rsas\u00e1gi \u00e9let\u00a0 - ez volt a \u201eminden\u201d, ami az emberek szerint feladhatatlan. De az, hogy \u00e9vek \u00f3ta nem volt olyan nap, hogy este a gyermekek feje felett egym\u00e1sra mosolygunk, vagy megfogjuk egym\u00e1s kez\u00e9t sz\u00e1m\u00edt-e? Sz\u00e1m\u00edt-e az, hogy a h\u00e1zon k\u00edv\u00fcli \u00e9let\u00e9r\u0151l, \u00fczleteir\u0151l nem tudok semmit, velem nem oszt meg fontos d\u00f6nt\u00e9seket, m\u00e9g a gyermekekkel kapcsolatban sem? Milyen iskol\u00e1ba menjenek? Kivel bar\u00e1tkozhatnak, milyen foglalkoz\u00e1sra kell j\u00e1rniuk? \u00c9n hol v\u00e1s\u00e1roljak, hov\u00e1 mehetek fodr\u00e1szhoz, mivel t\u00f6lthetem a szabadid\u0151met? Mind olyan k\u00e9rd\u00e9sek voltak, amelyekre \u0150 mondta meg a v\u00e1laszt. Napr\u00f3l-napra \u00e9reztem, hogy fogy az er\u0151m, mert az \u00e9letem egyetlen mozzanat\u00e1r\u00f3l sem d\u00f6nthetek felel\u0151sen, egyed\u00fcl.<\/p>\r\n
Arr\u00f3l, hogy egyszer\u0171en elv\u00e1lok, nem is \u00e1lmodhattam, nem egyezett volna bele, hiszen \u201emi j\u00f3l \u00e9l\u00fcnk\u201d, minden \u00e9rtelemben. Azonban elj\u00f6tt egy fagyos janu\u00e1ri nap, ahonnan m\u00e1r nem volt tov\u00e1bb: l\u00e9pnem kellett.<\/p>\r\n
A t\u00e1voli kisv\u00e1rosban l\u00e9v\u0151 anyaotthon sz\u00e1m\u00e1t a v\u00e9d\u0151n\u0151 adta meg, aki a kicsikhez j\u00e1rt rendszeresen. Azt mondt\u00e1k, seg\u00edtenek az utaz\u00e1sban is, csak meg kell tal\u00e1ljuk a megfelel\u0151 id\u0151pontot. Nem volt neh\u00e9z, mert P\u00e9ternek egyre s\u0171r\u0171bben akadtak \u00fczleti \u00fcgyei k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e9s egyre t\u00f6bb ideig maradt. Sietve csomagoltam \u00f6ssze a legsz\u00fcks\u00e9gesebb dolgokat, \u00e9s egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy hatalmas lak\u00e1sunk felszerelts\u00e9g\u00e9b\u0151l, a gyermekek j\u00e1t\u00e9k- \u00e9s ruhahegyeib\u0151l milyen kev\u00e9s kell val\u00f3j\u00e1ban: k\u00e9t t\u00e1sk\u00e1ban elf\u00e9r\u2026 Az aut\u00f3 az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n j\u00f6tt \u00e9rt\u00fcnk, gond n\u00e9lk\u00fcl siker\u00fclt kijutnunk a h\u00e1zb\u00f3l.<\/p>\r\n
Egy h\u00f3napja vagyunk itt. Nem keresett. A gyermekek nem k\u00e9rdeznek, csak riadt szem\u00fckben l\u00e1tom, hogy mennyire neh\u00e9z lehet nekik is. Igyekszem \u00f6sszeszedni magam lelkileg, hogy munk\u00e1t kereshessek \u00e9s valahol, valamikor \u00fajrakezdjem majd az \u00e9letnek nevezett j\u00e1t\u00e9kot.<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}