Az \u00e1lmos, ny\u00e1rv\u00e9gi vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1non csak \u00e9n bolyongok a szupermarket polcai k\u00f6z\u00f6tt. J\u00f3l meg kell n\u00e9znem az \u00e1rakat, nem vehetek meg b\u00e1rmit, v\u00e9konyka a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m. Margarin, olcs\u00f3 felv\u00e1gott, n\u00e9h\u00e1ny tiszt\u00e1lkod\u00e1si alapdarab, le\u00e1razott h\u00fas, keny\u00e9r. Egy kis nassolnival\u00f3 a gyerekeknek, \u00e9s persze pia, neki. Az\u00e9rt m\u00e9giscsak ben\u00e9zek a ruh\u00e1s r\u00e9szlegre, le\u00e1raz\u00e1s van: picike sortok, miniszokny\u00e1k, selyembl\u00fazok, flitteres, lenge csod\u00e1k, farmerdzsekik, \u00e9l\u00e9nk sz\u00edn\u0171 bizsuk. Azt\u00e1n lopva v\u00e9gign\u00e9zek magamon... s\u00f6t\u00e9tk\u00e9k elny\u00falt p\u00f3l\u00f3, fekete r\u00f6vidnadr\u00e1g, sportcip\u0151, h\u00e1tizs\u00e1k, amiben a napi terheimet cipelem. S amit nem l\u00e1tok, de tudom: karik\u00e1s, f\u00e1radt szemek, szigor\u00fa konty, elgy\u00f6t\u00f6rt arc. Gyorsan tov\u00e1bb sietek, de a l\u00e1baim mintha \u00f3lomb\u00f3l lenn\u00e9nek, alig akarnak engedelmeskedni. A sorban m\u00e1r leveg\u0151t is nehezen kapok, sz\u00far a mellkasom, \u00e9s remegnek a kezeim. Kapkodva fizetek, szinte kirohanok az \u00fczletb\u0151l, siet\u0151 mozdulatokkal keresem el\u0151 a cigarett\u00e1mat. Ahogy megtelik f\u00fcsttel a t\u00fcd\u0151m, enged a szor\u00edt\u00e1s is, \u00fagy \u00e9rzem. Haza kell mennem, nincs m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1som, m\u00e1r \u00edgy is t\u00fal sok\u00e1ig maradtam. A sz\u00e1monk\u00e9r\u00e9s pokoli mondatai jutnak eszembe, s \u00fajra \u00e9rzem a szor\u00edt\u00e1st a mellkasomban.<\/p>\r\n
Vannak azok a b\u00f3dulatban csordog\u00e1l\u00f3 h\u00e9tk\u00f6znapok, amikor az ember kez\u00e9b\u0151l kics\u00faszik az \u00e9lete, amikor egy-egy realista pillanat\u00e1ban tudja, hogy ez nem norm\u00e1lis, de a k\u00f6vetkez\u0151ben m\u00e1r \u00fajra teszi a dolg\u00e1t, a megszokottat, az untig ism\u00e9tl\u0151d\u0151t. Van az a lassan h\u00f6mp\u00f6lyg\u0151 Id\u0151, amely t\u00f6r\u00f6l minden sz\u00e9pet, valaha t\u00f6rt\u00e9ntet az eml\u00e9kezetb\u0151l, s csak a durva, er\u0151szakkal teli, fojtogat\u00f3 perceket ny\u00fajtja v\u00e9gtelenn\u00e9. Van egy elrontott \u00e9let, egy csillog\u00e1s n\u00e9lk\u00fcli tekintet, egy mindig f\u00e1radt arc \u00e9s a rem\u00e9ny n\u00e9lk\u00fcli \u00e1lmos vas\u00e1rnap.<\/p>\r\n
Meg\u00e9rkezek a l\u00e9pcs\u0151h\u00e1z bej\u00e1rat\u00e1hoz. Neh\u00e9z a csomag, tal\u00e1n sosem volt ilyen neh\u00e9z. Hiszen benne van minden, ami a j\u00f6v\u0151 h\u00e9tre kell...<\/p>\r\n
<\/p>","type":"rich"}